Kavics blogja
1.
Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Beleesem.
Elveszett vagyok… remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.
2.
Sétálok ugyanazon az utcán.
..nem estem szét,de kicsit felbosszantott először,aztán nevettem rajta,majd rájöttem,hogy tökjó..:)
Tegnap meghallottam este ezt a számot sok-sok év után a rádióban és...szétestem tőle.
:'(
http://www.youtube.com/watch?v=WvjtNgBF_1Y&feature=related
Napok óta mintha idegen kezek dolgoznának bennem-rajtam.Lélekszobrász segítőim hangolnak magasabb frekvenciára?Érzem korábbi rétegek pattogását,felesleg lehullását.Ezzel együtt védtelenségem fokozódik
Nem csak én estem szét,ha körülnézek minden mintha erre tartana mostanság:lerombolni mindent,hogy aztán lehessen újraépítkezni és ez tulajdonképpen ÖRÖMhír,de nem vagyok képes mindig annak látni.