... reménytelenség - ismét... félek, ez már végleg így marad. A problémák túlnőnek rajtam és én nem tudom mit tegyek, mit ehetnék még.

Tegnap úgy voltam, hogy leírom minden bajomat , mert lett volna mit.

"Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened. És jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert minél tovább marad, annál erősebbé válik."

Szép és igaz egyszerre!

Ha a gyermeked együtt él a kritikával,
megtanulja a bírálgatást.
Ha a gyermeked együtt él a gyűlölettel,
megtanulja a háborúzást.

1.
Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Beleesem.
Elveszett vagyok… remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2.
Sétálok ugyanazon az utcán.

Nos......eljutottam eddig, bevallom nem volt egyszerű.Megkerestem, hogy mit és hova írjak és most meg itt vagyok, fekszem az ágyamban a gépemmel és nem tudom megfogalmazni, hogy mi is az, amit évek ót

...Nem mondhatom el,mert nincs kinek,így hát leírom mégha senkit sem érdekel!