Hogyan tovább? Hogyan? Tovább?

Volt egy kedves kolléganőm. Azt csodáltam benne, hogy amikor akár sírhatott is volna, tudott szívből nevetni.
Persze, lehet, hogy ha már szülő az ember, akkor másképp fogja fel a dolgokat.

"ne gyere többet"
"de.."
"ne tedd még nehezebbé"

hmm... a "válság" igenis nézőpont dolga

-

Isten dolgozik bennünk, rajtunk
a maga végtelen bölcsességében

.. Mindenség, Tao, Sors, Véletlen – helyettesíts be ..

átadni magam

... reménytelenség - ismét... félek, ez már végleg így marad. A problémák túlnőnek rajtam és én nem tudom mit tegyek, mit ehetnék még.

Szabad.
Igen.

Erre jutottam.

Szabad akaratom van.
Az élettel is rendelkezhetem.

-

Másrészt, hogy hatalmam van rá nem jelenti, hogy értelme is.

Jó ezt megvizsgálni.

Tegnap úgy voltam, hogy leírom minden bajomat , mert lett volna mit.

"Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened. És jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert minél tovább marad, annál erősebbé válik."