Csütörtökön volt önsegítő kör, ahol elmeséltem, hogy az unokatestvérem, aki hajléktalan beköltözött hozzám.Mondtam, hogy jobb lesz ha elköltözik.
Mire hazaértem, össze volt csomagolva és mondta, hogy nem tudja mikor induljon el, most vagy holnap.Rákérdeztem, hogy hány szendvicset készítsek:-)
Elindult autóstoppal Londonba. Utána sírtam sokáig. Persze csak addig amíg meg nem tudtam, hogy anyukája egész nyugdíját elköltötte és most tőlem várja ő meg a segítséget.
Lelkem összeesve, anyukája pénz nélkül, lakás nélkül, nem tud hova menni, nincs aki befogadja, a kórházból is kirakják, ha az ember nem ad pénzt.
Vagy én is hagyjam a sorsára a 67éves 34kgos beteg nőt? Még ha tudom is, hogy sok hibát követett el, nem lenne szívem. De ellátni meg pénzem nem.
Ritkán vagyok tanácstalan, és látom megoldhatatlannak a helyzetet, de most igen. Tudom, hogy mindent megtettem, amit megtehettem, sőt annál is jóval többet.Tudom ez is meg fog oldódni, hiszek benne, hogy minden a lehető legjobban alakul, úgy ahogyan alakulnia kell.De nehéz.

Már csak mosolygok rajta, hogy az élet milyen próbatételek elé állít.
Van egy fajta nyugalom rajtam, hogy minden meg fog oldódni.
Visszajött unokatestvérem, itt él velünk, tegnap a beteg anyukáját is kihozta egy napra. Többre nem engedném, és mondtam, hogy hozzon, keressen pénzt, hiszen az élethez, a kajához, stb mindenhez pénz kell.
Már az időpont megvan amikorra elmegy tőlem, ami remélem így is lesz.
De igazán ami a legjobban aggaszt az a bárlista, amire ha holnapig nem szerzek pénzt, rákerülök. .
Elmegyünk gyümölcsöt szedni, legyen egy kis pénz belőle, meg jönni fog kezelésre is ember, valahogy ki kéne úsznunk a partra.
Tulajdonképpen az éterbe küldöm el ezt a levelet, üzenetet, hátha az égiek is elolvassák és kitalálják hogyan segítsenek.Rájuk bízom , hogy hogyan segítenek. Én befogadom a segítségüket, nyitott vagyok.

Úgy látszik az angyalok elmentek teázni minden alkalommal mikor én kérek tőlük valamit.Remélem most az egyet meghallgatják és elvisznek magukkal.
Leszarom a tudásom, a hitem, mindent.Én már mindent elkövettem a pénzért, a boldogságért magamért, és másokért is. Nem mondom, hogy nem voltam soha boldog és nem tudok az apróságoknak örülni és sokat nevetni,.
Tudok.
De nekem ez már nagyon kevés. Nagyon sokat változtam már, sokat olvastam tanultam. A fejlődés fontos, a befogadás minden. Sokat tanultam, sokan segítettek amit én nagyon köszönök.
De ha lenne egy baleset ami végzetes megszűnne az adósságom, a fiamnak lenne lakása, sokkal boldogabb lennék a szeretetben odafent.
Már nem akarok semmit, túl vagyok rajta.
Nagyon tudok örülni és boldog lenni.
De fontos nekem a fiam boldogsága, meglapozhatnám az életét.
Jelenleg sokszor kenyérre sincs szinte, a bankok valószinű szerelmi vallomások miatt keresnek engem.
Nekem igy nem kell az élet.
A fiamat kicsit erősebbre kell nevelnem önállóbbra.
De utána inkább elmegyek én is kávézni az angyalokkal. remélem fent is tudnak a kávéba tejszinhabot rakni.
tudom kicsit depressziósra sikeredett.de ez már a kiutam még ha nem is tartják pozitivnak.
köszi mindenkinek mindent.
Élni szeretnék.Adósságaim rendezni, utazni, pasizni, jól érezni magam. A 2.gyermek sem jött össze, és a koromnál fogva ez már nem is fog.