Búcsúzom tőletek hát!

Kik falat emeltek, szenvelegtek és neketek is kik nem őszinték.

Rég nem vonz az, aki futja a köröket és szeretné, hogy hámozzam ki. Fáraszt.

Megmenteni sem akarok senkit és taktikázni sem.

És nem értek egyet azzal, hogy "az nem fáj, amit nem tudok". Attól még mindenki tud mindent, mert érzi.

A megtévesztés nem tartozik bele az értékrendembe.

Őszinteség. Beszélgetés. Megismerés. Bizalom. Megértés. Bátorság. Nyitottság. Befogadás. Elfogadás. Elengedés. Szeretet. Ölelés. Szabadság. Harmónia........

Ha valaki megérti mit mondok nem feltétlen kell velem egyetértsen.

Ne függjön tőlem. Álljon már meg mankó nélkül a saját lábán, hisz van neki kettő is.

Sokan félnek megismerni a másikat, mert mi lesz, ha elhagy és fájni fog és blablabla.....

Ha meg mégis kapcsolat lesz és nem jó, akkor nem fogadja el, nem engedi el. Helyette gyorsban gyereket kell csinálni. Na bumm és kivel cseszett ki?

Én nem szeretném ezt így soha.

Először ismerjem meg magam, hogy ne mástól tudjam meg ki is vagyok.
Majd megismerem a társam (és nem a párom!).
Aztán jöhetnek a gyermekek, tőlem akár három-négy is. Együttességben, de szabadon, SZERETETBEN nevelni. Hagyni, hogy tapasztaljon az a gyerek és nem ráeröltetni a mintaelveket (ezt szabad, azt nem szabad). Sokat tanulhatunk tőlük.

Együtt, egymás által is fejlődünk.

Értékrendemet szem előtt tartva haladok tovább az útjelző tábláimat figyelemmel kísérve.

Bízom. : )