Kedves István!
Értem, hogy Lelki témák miatt született az oldal és ha ez ellen vétkeztem elnézést. Én maximálisan úgy éreztem, hogy az eddigi bejegyzéseim lelki eredetűek.
Az első bejegyzésemkor úgy éreztem, hogy kész, itt vége mindennek és talán a gyereknek is és nekem is jobb lenne egy szebb, tisztább, önzetlenebb világban. De voltak emberek, akik meghallgattak, segítettek és erőt adtak, így még mindig itt vagyunk és minden nap amikor eljutok arra a bizonyos pontra elszámolok ötig és az itt lévő emberekre gondolok. Kikkel igaz még nem találkoztam, de több erőt adtak és adnak nekem mint rokonaim, kikre egyáltalán nem számíthatok.
A második bejegyzésem csak épp egy pillanatnyi hangulatom volt.
A harmadik bejegyzésem pedig elkeseredés. Találtam jó áron egy jó albérletet, de nem jött össze semmi.
Itt én egyszer sem kértem egy írásomban sem senkitől semmit.
Nem.
Hazudok.
Kértem.
Megértést és szeretetet.
Nem szívességet.
Csak őszinte tanácsokat.
Egy virtuális ölelést.
Lehet, hogy erősnek hangzik, amit most mondok, de azoknak az embereknek akik itt írtak nekem azoknak köszönhető, hogy aznap nem végeztem magammal és a kisfiammal.
Kivagyok már bukva.
Tanácstalan és kétségbe esett.
Fáradt.
Én nem mehetek vissza a szüleimhez, hisz itt lakom, amíg van hol együtt laknunk. Bár hamarosan nem lesz.
De, így is megkérdezik mind a ketten, hogy mikor költözünk már.
Nem bántásból, puszta jó akaratból, mert tudják itt nem vagyunk biztonságban.
Féltenek.
Féltem őket.
Három ember életét szeretném jobbá tenni.
A szüleimét és kisfiamét.
De még én sem tudok megváltozni.
Itt sírok, ahelyett, hogy tennék valamit.
De mit tegyek?
Nézem az albérleteket, minden nap pályázatokat nyújtok be telefonálok folyamatosan a családsegítőből.
Kiapadtak energiáim.
Hármasával szedem a MagneB6-ot, hogy ne legyek olyan feszült, legyen türelmem a kicsihez.
Ez a költözés dolog nem erőltetés.
A muszáj nagy Úr.
Nem akarom megvárni míg az utcára kerülünk és kiveszik a kezeimből a kicsit.
Mennem kell.
Lépnem.
Tenni.
Akarni.
Dolgozni.
De elfáradtam.
Ismét a feladás határán vagyok.
Holnap megyünk Katához, aki írásomból merített erőt. viszünk neki ruhát, ő sem kért csak mesélt magáról.
Mindegy.
Ezt a világot éljük.
Ha szeretnétek töröljétek az írásaim.
Ezt is.
A mai világban nem lehet Őszintének lenni.
Nem lehet merni, kimondani mi Fáj, vagy épp mi Jó.
Csak azért mert nem Oda tartozik.

Az út sosem jó, mindig nehéz és akadályokkal teli, de ha eléred a célod békére és nyugalomra találsz!
Ilona

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Kedves István!

Szeretném, ha megnéznéd Lona első beírását, főként a másik (szétestem)témájánál. Alapvetően lelki témáról ír.
Tudod, a lelkizés nem csak az amikor az ember agyal azon, mi a dolga itt a világban, hol is a helye...
Hanem az is, amikor szétesve érzi magát, és nem tud aludni a gyomorgörcstől, mert:
1. Apuka bántja őt és a gyerekét,
2. Nyakán vannak a behajtók,
3. Gőze sincs, hogy vakarja össze az ételrevalót.
4. Kérne családon belül segítséget, de nincs kitől.
Ez folyamatos stressz, ebbe az agyalásba számos ember belebetegszik, vagy az őrület határára kerül. Az őrület határán lenni (akár csak egzisztenciális okokból is) pedig igenis lelki téma. Elég szomorú, hogy ma az emberek nem unalmukban, hanem szegénységükben, túlterheltségük miatt jutnak oda.

Máshol ezt írtad:
"Meggyőződésem, hogy egyrészt előbb ÉN rendben kell legyek – csak azután, és abból tudok segíteni..."
Ha Lonának ahhoz, hogy rendben legyen (és aztán segíthesse a kisfiát), mondjuk arra van szüksége, hogy egy pici lakásban a gyerekkel a maga ura legyen, és nyugta legyen, a munkahelye és a gyerekorvosuk közelében élhessen, akkor ezt érdemes megoldania.
Ha az szolgálná a javát, hogy a családtagok segítségét kérje (ha vannak), biztosan abba az irányba lépne, és nem anyaotthonba ment volna eddig sem.

A szülőhöz hazaköltözni, ez is egy megoldás. De ha fizikailag 200 km-re van a munkahelyemtől, akkor eléggé kivitelezhetetlen...
Anyaotthonban Lona nem maradhatna fél évnél tovább, minek költözzön 2x egy éven belül.
Sok szempont van, amit Lona számításba vett. Nyilván ezek alapján döntött.
Ami fontos, neki most az lenne jó, ha nem kellene függenie senkitől, Berendezhetné a maga kis életét, amivel megalapozná a gyereknevelés biztonságát.
Azzal egyetértek, hogy a téma gyakorlati jellegű részeit tegye át esetleg a szívességek részbe. A lelki részeit én személy szerint nem törölném.
Nagyon sok erőt adhat a hasonló helyeztben levőknek azáltal, ahogy látják a beírásain, hogy fokozatosan megnyugodott.

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Sziasztok!

Lenne egy kérdésem. Nemrég szettem össze Katának ruhát és közben arra gondoltam, hogy mi lenne, ha pár darab ruhát megpróbálnék eladni? Amit eddig kaptunk és amit én vettem azok most egy zsákban vannak, megsértődnétek ha most egy pár darabot eladnék és az ebből összejött pénz is az albérletbe menne?
Azért kérdezem, mert sok ruhát kaptam innen az egész közösségtől is. És nem akarom, hogy félreértés legyen. Ha valakinek is szúrja szemét akkor nem teszem, akkor maradnak a zsákban amíg el nem osztogatom mindet, csak már egyszerűen nem tudom, hogy miből csináljak pénzt.
Mert meg is kell majd élni és az albérletet is ki kell fizetni majd valamiből.
Eddig úgy néz ki, hogy a 25ezret amit le tudok venni oda is adom és akkor költözhetünk, csak az a baj, hogy ugye valamiből pénzt kell az első fizetésig csinálni, mert hagyján, hogy karácsony meg mikulás de még pelenka és kenyér sem lesz ha most nem teszek valamit.
Szóval kérdem én, zavar-e valakit ha a kinőtt ruháink valahol megpróbálnám eladni?

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Szia Lev!

Rendszeres gyermekvédelmi támogatást nem kapok csak rendkívüli rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt, ami évi 2*5200.
Kértem már egyszer rendkívüli támogatást és akkor annyit kaptam, hogy a vasutat és a bkv-t kifizessem mert a kicsit orvoshoz kellett vinni. Papíron egy évben 2* lehet rendkívüli gyermekvédelmi támogatást és 2* lehet átmeneti segélyt kérni. Én 1* már mind a kettőt kértem és nem adnak többször pedig kellene és van akinek adnak is. Pofavizitre megy. Támogatásokat sem kapom meg mint ami járna.
Emelt családit kapok 12700 helyett 13700.
Próbáltam részletfizetést vagy utólagos behajtást... semmi.
Itt egy link, hogy mi illet meg egy egyedülálló szülőt.
http://nincsigazsag.freeblog.hu/categories/tamogatasok_-_2010/
Mindig utána nézek mindennek pályázok mindenre amire lehetséges, csak soha nem járok szerencsével.

Köszönöm a tanácsot!
Ilus

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges