"A Bennetek élő jóról beszélhetek, de a rosszról nem.

Mert mi egyéb a rossz, mint a jó, melyet önnön éhsége és szomjúsága kínoz.

Bizony mondom, mikor a jó megéhezik, a sötét barlangban is keres ennivaló, és amikor megszomjazik, halott vizekből is iszik.

-

Jók vagytok, ha egyek vagytok önmagatokkal.

Ám amikor nem vagytok egyek önmagatokkal akkor sem vagytok gonoszak.

Mert a megosztott ház nem rablók barlangja, csupán megosztott ház.

És a kormány nélkül maradt hajó céltalanul kereng ugyan a veszélyes zátonyok között, de el nem süllyed.

Jó vagy, ha adni akarsz magadból.

Ám akkor sem vagy gonosz, ha önmagad hasznát keresed.

Mert amikor a hasznodat keresed, nem vagy egyéb, mint a gyökér, mely a földbe kapaszkodik, és szívja annak tejét.

Hiszen a gyümölcs nem mondhatja a gyökérnek: – Légy olyan, mint én, dús és érett; és adakozz a te bőségedből.

Mert az adakozás a gyümölcs sajátja, éppúgy, amiként az elfogadás a gyökéré.

-

Jó vagy, amikor teljesen éber vagy a Te beszédedben.

Ám akkor sem vagy gonosz, ha aluszol, míg nyelved céltalanul dadog.

Mert még a dadogó beszéd is megerősítheti a gyönge nyelvet.

-

Jó vagy, amikor határozottan, merész léptekkel haladsz célod felé.

Ám akkor sem vagy gonosz, ha sántán érsz oda.

Mert még a sánták sem haladnak hátrafelé.

Hanem ti, kik erősek és gyorsak vagytok, ne bicegjetek a sánták előtt, kíméletességnek vélvén ezt.

-

Megszámlálhatatlan módon vagytok jók, és akkor sem vagytok gonoszak, amikor nem vagytok jók.

Csupán vesztegeltek és henyéltek.

Kár, hogy a szarvas nem taníthat fürgeséget a teknőcnek.

-

Jóságotok zz önnön óriás lényetek iránti vágyakozásban rejlik, és ez a vágyakozás mindegyikőtökben benne van.

De némelyikőtökben ez a vágy sebes folyam, mely hatalmasan zúdul a tengerbe, magával sodorva a hegyek titkait és az erdők dalát.

Másokban sekély patak, mely kanyarulatokkal pazarolja önmagát, el-elhajlik, meg-megáll, mielőtt a tengerpartra ér.

De akiben erős a vágy, mégse mondja annak, akiben gyönge: – Miért vagy oly lassú, miért torpansz meg?

Mert az igazán jók nem kérdezik a mezítelentől: – Hová lett a ruhád? –, sem a hajléktalantól: – Mi lett a házaddal?"

-

forrás: Kahlil Gibran, A próféta