...Nem mondhatom el,mert nincs kinek,így hát leírom mégha senkit sem érdekel!
Évtizedeken át harcoltam az életben maradásért....nem is a magamért hanem a gyermekeimért.Ha hideg volt testem melegével tartottam életbe,ha éheztünk az egyetlen falatot is odaadtam ,csak ne éhezzen.Mindkét gyermekemmel így történt,legalábis hasoló körülmények voltak.Sokszor "pengeélen táncoltam",tehát élet és halál között voltam,de mégis, és mindig talpra kellett hogy álljak.
...Ezt amit most írok ,nem elkeserítésként írom,..-hanem azért ha valaki ilyen sorsra jut tudja hogy mindig van KIÚT !!!...-csak meg kell találni a miértre a választ!!!
Én már 4 évtizede magam keze munkájával kerestem a kenyerem,magam tartottam el a gyerekeimet!Rosszkor és rossz helyre születtem ,anyámnak mostoha gyermeke lettem!/..csak véletlen jöttem a világra..../
Gondolom többen vannak így,én tudom hogy ezzel nem vagyok egyedül!---De ezt
mindenkinek tudomásul kell venni hogy nem véletlen hogy a világra jött.
A legnagyobb reményt a hit erősíti..és aki erősíti a hitét Önmagát erősíti !!!
Bár vannak mélypontok az ember életében , de mindenki arra törekedjen hogy ne le hanem felfele menjen !Soha ne süllyedjen le,mert onnan már nehéz a "felfele".
Van aki azt mondja rám ,:hogy a jéghegy csúcsán is megélnék.,...-van aki azt: hogy már diliházba került volna!
Hogy igazából miért is vagyok,azt még én sem tudom....-de azt szokták mondani-és én hiszem is hogy amég az ember nem teljesíti "küldetését",addig ki kell tartania ,erősnek kell lennie!
Én hamár évtizedekkel ezelőtt elhagytam volna magam, akkor most nem láthatnám a gyönyörű féléves unokám!!!!
Viszont ahogy megy az idő , egyrejobban úgy érzem hogy tehetetlen vagyok,hogy csak "nyűg" a hozzámtartozóimnak.Ill. csak a két gyerekemnek.Hiába van anyám,báttyám -de ők mégsincsenek!!!Azt sem vennék észre ha "itthagynám ezt a földet".
Gondolom ,...más is van így ezzel.-Ha valaki hasonló életet élt mint én ,vagy most úgy érzi hogy az élete hasonló mint az enyém,...akkor írjon !!!!!!
Talán most ,hogy nem tudok dolgozni (foglalkozási megbetegedés miatt)kéz műtét miatt,...-lehet hogy ezért jobban érzem az élet negatív szakaszát!!!!!
Ilyenkor megpróbálok valami szépre,jóra gondolni....-de csak az unokám,és a gyerekeim normális családi élete érdekel!-ne járjanak úgy ahogy én!
Ne gondolja senki,hogy bolond vagyok,csak egyszerűen se anyám,se apám,se párom,se barátom senki nincs akivel erről beszélni lehetne!A gyerekeimet meg ettől a lelkis dolgoktól kímélni akarom....-hiszen a nagyobbik családapa, a kisebbik labilis szerelmi kapcsolatban van!----Őket inkább lelkileg támogatom,-holott én is lelki támaszra szorulok!!!!!!
Aki szeretne ilyen "lelkis,életre szóló"dolgokról beszélni,...vagy éppen engem kritizálni,..nyugodtan írjon.
Köszönöm hogy elolvastátok ezt a zagyvaságnak tűnő-mégis komoly szöveget!