Mivégre....?
Nos......eljutottam eddig, bevallom nem volt egyszerű.Megkerestem, hogy mit és hova írjak és most meg itt vagyok, fekszem az ágyamban a gépemmel és nem tudom megfogalmazni, hogy mi is az, amit évek óta szeretnék megtudni...ami évek óta ott motoszkál a fejemben....mivégre?Mivégre vagyunk, konkrétan én magam mivégre vagyok itt a Földön?Mi az életem, a létem célja?!
Nem, nem vagyok depressziós, azon az életszakaszon már rég túl vagyok, de mégsem érzem azt, hogy sikerült volna megtalálnom azt, amiért érdemes élni, ami tartalmat ad az életnek, boldogsággal tölt el és a célok....jajj a célok....talán ez a legnagyobb baj, hogy nincsenek.Álmaim persze vannak, de kishitűségemből adódóan ezek mindig csak távoli és elérhetetlen álmok maradtak......csak már kezd elég lenni.Úgy érzem, hogy többre vagyok hivatott, tennem kell(ene).De merre lépjek?Hogy induljak el?
Egyszer egy korábbi kapcsolatomban az akkori páromnak meséltem róla, hogy szeretnék valami olyan munkát, tevékenységet, hobbit(szinte mindegy is hogy minek nevezzük), amivel segíteni tudok másokon.Teljesen mindegy, hogy mivel, csak önzetlenül és szívből.Ez boldoggá tenne.De a válasz kiábrándító volt:kinevetett.Azt mondta, hogy "bolond" vagyok.:-(Talán igaz, talán egy kicsit mind azok vagyunk, ki jobban, ki kevésbé.De ugyan ebben, mármint a segíteni akarásban, és az önzetlen szándékban ugyan mi a bolondság?Az, hogy ez ellentmond a jelen kor gusztustalan trendi magatartásformáinak?????Vagy az, hogy nem elég anyagias?Sőt köze nincs a pénzhez???Elszomorodtam........persze azóta már nem a párom, más okok is közrejátszottak, de akkor mégis eltört valami.Néha azt hiszed, hogy ismersz valakit és aztán hirtelen rádöbbensz, hogy még egy vadidegen járókelő is jobban ért és jobban tisztel, mint az a személy, akivel éveket éltél le.Fura dolgok ezek......De visszatérve az utam kereséséhez: amióta megszületett a kislányom, sokmindent mésként látok.De még mindig keresem az utamat...
- Moncsiii's blog
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Legfrissebb kép
9 hozzászólás
Kedves Moncsi! A legjobb
Kedves Moncsi!
A legjobb helyen jársz!Itt senki nem fog kinevetni,viszont szívesen nevetünk Veled,ha jólesik.:)
Méghogy nincsenek céljaid..!Hiszen most írtad le..boldoggá tenne,ha önzetlenül segíthetnél másokon.A szívesség oldal pont erről szól.Az adás és elfogadás lehetőségéről és öröméről.:)
Nem vagy bolond..vagy mindannyian azok vagyunk így,vagy úgy...Ne hagyd magad elszomorodni,csak mert valaki nem úgy gondolkodik,ahogy Te,azt képzeld el,hogy sok ezren hozzád hasonlóan vélekednek a világról és nagy ívben tojnak arra,hogy trendi-e szerető,érző,segítőkész,önzetlen embernek lenni,vagy sem,egyszerűen így élnek.A többiek meg hajtsák a kis mókuskereküket,ha ez teszi őket boldoggá és csücsüljenek a pénzkupacaikon,amit úgysem vihetnek majd magukkal a sírba...ez az ő útjuk,nem a Tiéd.
Mindannyian keressük magunkat,az utunkat,a kérdések amiket megfogalmaztál évezredek óta foglalkoztatja az embereket,de a válaszok Benned születnek meg,kívülről fölösleges lenne várni rájuk.
Nekem fura egy Édesanya szájából azt hallani,hogy nincs ami tartalmat adjon az életének,de elfogadom,ha így érzed.Merj álmodni!Szánj időt arra,hogy leülsz egy üres papírral a kezedben és írd le,hogy mit szeretnél elérni az életedben(még ha elérhetetlennek és butaságnak tűnik is,látnád az én kívánságlistámat:)!).Van egy mondás miszerint:
"Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.”Aztán ha kész,kezd el azon gondolkodni,hogy melyiket tudnád elérni és ezért tudsz/akarsz (!)-e tenni.Az a legjobb,ha nagyon egyszerű,megvalósítható dolgokkal kezded és meglátod a siker nem marad el!
Szeretettel:Timi
Elszégyelltem magam...
Kedves Timi!
Először is hadd köszönjem meg, hogy írtál Nekem.Nem is hittem volna, hogy kapok választ!Nagyon jól esett és olyan dolgokat írtál le, amik egyrészt megerősítettek abban, hogy nincs minden ok nélkül a létem, másrészt meg elszégyelltem magam, hisz igen, édesanya vagyok már 14 hónapja és a kislányommal szemben ez nem volt túl "fair" tőlem.....mármint amit írtam.Nagyon szeretem őt, már nem tudnám elképzelni az életem nélküle, de ennek ellenére még szüksége van egy nőnek is arra, hogy az élet más területén is érezze, hogy ér valamit.
Olyan jó lenne azzal a sok-sok emberrel kapcsolatba kerülni és tényleg tudni, hogy más is jár hasonló cipőben.
Egy ideje megfogalmazódott bennem a vágy, hogy amennyire lehet, olyan emberekkel veszem magam körül, olyan emberek társaságát keresem, akik "jó emberek", a kifejezés legszebb, legtisztább értelmében.
Megfogadom a tanácsodat és leírom egy papírra, hogy mit is szeretnék valójában.Azt hiszem, hogy számomra már ez egy nagyon nehéz feladat lesz.Annyira igaz az a mondás a szélről.....meg a hajóról.Azt hiszem én magam egy céltalanul úszkáló hajó vagyok, de tenni fogok érte, hogy irányt válasszak és arra haladjak!!!!:-)
Tényleg nagyon köszönöm a leveledet!!!!!!!!NAgyon bölcs vagy.....
Köszönettel:Móni
Nagyon szívesen Móni!Egy
Nagyon szívesen Móni!Egy picivel sem vagyok ám bölcsebb Nálad..:) egyszerűen csak más szemszögből látom a helyzeted.Kívülállóként sokkal könnyebb,mint Neked,aki nap,mint nap benne vagy,megéled.
Ha valamit nagyon nem szerettem volna akkor az,hogy akár egy pillanatra is elszégyelld magad,hiszen egyáltalán nincs miért!Őszintén leírtad,hogy mit érzel és ez a legfontosabb!Senkinek nincs joga ítélkezni én sem tenném soha,hiszen fogalmam sincs hogy belőlem mit váltana ki ha a Te helyzetedben lennék!
Ha jó emberekkel szeretnél találkozni,akkor máris van egy ajánlatom számodra!Sajnos én most nem tudok elmenni a Szívesség Közösség Találkozóra,de mindig jó hangulatú összejöveteleink vannak és tudom,hogy nagyon-nagyon sok szeretettel fogadnának,ha elmennél!
October 8. péntek du. 5-fél7
XI. ker, Fehérvári út 83. III. em
"A hiányt pótolva ismét lesz Szívesség Találkozó. A cél összejönni újból, beszélgetni, ismerkedni, barátkozni, jól érezni magunkat. Csabának köszönhetően a teremért nem kell fizetnünk és persze lehet hozni sütit, üdítőt, rágcsálnivalót."
Garantáltan jól fogod magad érezni,ha elmész,ha mégsem,akkor pedig írj itt vagy bármelyik oldalon,amikor úgy érzed...örülnék Neked!
Legyen szép napod!
Timi
köszönöm
Kedves Timi!
Nagyon köszönöm a kedves szavakat!Jó lenne elmenni pénteken erre a találkozóra,sokat agyaltam is rajta, hogy tudnám megoldani, de azt hiszem most mindenképp ki kell hagynom.A kislányomat nem tudom anyukámra hagyni, mert dolgozik este 10-ig, és két hete meg iszonyatosan nyügi, ha rájön, néha egy órán át szinte csak sír, annyira fáj a foga, ami nem tud kibújni.Így meg nem is mernék elindulni vele Budapestre.De ha a következő ilyen eseménykor meg tudom oldani a lánykám elhelyezését, akkor mindenképp megyek!:-)Kíváncsi is vagyok és jó lenne sok jó embert együtt látni, hallani:-)!
Egyébként pedig el kell mondanom Neked, kedves Timi, hogy már attól jobban érzem magam,hogy "beszélgetünk".És papírra még mindig nem mertem leírni a vágyaimat, de már próbálom fejben összeszedni őket....hát némelyik olyan hihetetlennek és elérhetetlennek tűnik....de lehet, hogy csak kishitű vagyok és nem bízom magamban és a gondolat teremtő erejében:-)Persze valami nem attól valósul meg, mert gondolunk rá, de állítólag ha hiszünk benne, már félsiker:-)
Próbálom átgondolni az életem, hogy min és hogyan kellene változtatni valamit és azt hiszem a fejemben is át kell programoznom egy-két dolgot.:-)
Komolyan mondom.És arra is rájöttem, hogy sokkal jobban meg kell becsülnöm, amim van!Mert van egy csomó mindenem, ami igazán fonos az életben és jó dolog, csak nem értékeltem igazán.Tehát most a "magamba szállásom" napjait élem, persze nem akarom túlzásba vinni, csak úgy néha, ha van két percem vagy épp a kislányom sétáltatom és alszik a babakocsiban, akkor gondolkodom ezen......:-)
Köszönet, hogy vagy!-)
Üdvözlettel:Móni
Kedves Móni! Nagyon
Kedves Móni!
Nagyon örülök,hogy az első "szétesős" bejegyzésed óta is mekkora lépésekkel haladsz kifelé a gödörből!!!És teljesen igazad van,semmit nem kell túlzásba vinni..:)..a magadba szállást sem!Már az nagyon pozitív,hogy elkezdted másképp látni a dolgokat és ha belegondolunk a körülmények nem változtak...a legfontosabb,hogy TE másképp értékeled őket és a megoldás kulcsa szerintem éppen ez.
Sokan belesüllyednek a szomorúságukba és félnek a lépni.Te pontosan tudod,hogy változtatni kell 1-2 dolgon,nyugodtan gondold át és tarts szem előtt azt,hogy NEKED jó legyen,még ha önzőségnek hangzik is!!!Szeresd magad és ne alkudj meg olyan helyzettel,amiben boldogtalan vagy.
A gondolatban létező kívánságlista szerintem,már több mint félsiker.!:)
“Merj álmodni,
mert az álmok álmodói meglátják
a holnapot.
Merj kívánni,
mert a kívánság a remény forrása,
s a remény éltet bennünket.”
(Ron Cristian)
Üdvözlettel:
Timi
döntöttem
Kedves Timi!
Döntöttem, meg kellett hoznom egy nagyon nehéz döntést, azt hiszem ez a legnagyobb dolog afelé, hogy változtatni tudjak az életemen.Nem lesz egyszerű, de kitartok, mert ki akarok tartani, és végre egyszer az életben meg fogom mutatni (legfőképpen magamnak), hogy képes vagyok rá.
Hét év párkapcsolat után, elvlnak útjaink a páromtól......még csak ma beszéltük meg, és tudom, hogy nehéz lesz, de annyira kivett belőlem (meg talán belőle)is minden energiát a sok-sok banális, sértődős állandó veszekedés, hogy meg kellett ezt lépnem.Nem volt egyszerű már a döntés sem, mert nagyon fog hiányozni, hogy nem lesz mellettem egy társ, de ha jól belegondoltam, belegondolok, már igen rég óta nincs mellettem, rég óta vagyok magányos mellette.De nem panaszkodom, hisz ezen változtatni fogok, meg kell találnom önmagam és ehhez most egy jó darabig egyedül kell lennem...persze nem szó szerint, hisz itt lesz velem a lányom és a szüleim is, meg van pár kedves anyukatársam is, de pár, társ nélkül.
Az a furcsa, hogy már sokszor megpróbáltam elválni, elszakadni tőle, de eddig mindig visszahúzott a magánytól való félelem és pánikba estem.Most viszont ahogy ezt kimondtam, egy nagy megkönnyebbülést éreztem.Persze lesznek mélypontok, tudom, mert ismerem magam már annyira, de nagyon szeretném , ha egy új értelmes, boldog és szeretetteljes életet tudnék kezdeni a lányommal, mert a veszekedésekből és a bizalmatlanságból , a meg nem értettségből, sértődésekből már nagyon elég !
Újra elkezdtem sportolni, keresem az emberek társaságát (vagy legalábbis már nem kerülöm őket), próbálok megint tanulni, nyelvet és a lányommal foglalkozni amennyit csak lehet, mert nagyon igényli szerencsére.Bár amikor a párommal veszekedtünk vagy egy-egy veszekedés után voltunk, sokáig nem voltam olyan állapotban, hogy tudjak rá eleget figyelni, foglalkozni vele, ezen is változtatok, mert a legfontosabb a lányom, nem lehetek olyan önző, hogy előbbre helyezzem az én problémáimat.
Köszönöm, hogy "meghallgattál"!:-)
Üdvözlettel:Móni
Kedves Moncsi! Olvastam az
Kedves Moncsi!
Olvastam az írásodat, és én is csak bíztatni tudlak:-)))
Kisértetiesen hasonlít az eseted az enyémhez, csak én nem vártam hét évet...
Valóban, a döntést meghozni nehéz, de utána már minden letisztul, és csak ERŐ, HIT, BIZALOM kell,
hogy végig menj az UTADON.
Úgy látom, most ráéreztél. HÁLA :-))
Csak így tovább!!!!
szeretettel:-)
Köszönöm...
Kedves Évi!
Köszönöm a kedves bátorításodat!Jól esik!:-)Itt csupa-csupa kedves és segítőkész emberrel találkozom össze!:-))))
Most azt kívánom magamnak, hogy bár lennék már egy évvel később.....de persze tudom, hogy végig kell járnom az utamat.Igazából életemben már sokszor és sokminden elől elmenekültem....most viszont nem fogok elfutni!
Megpróbálom az életemet , a napjaimat a kislányommal együtt egyre több tartalommal, értelmes dologgal kitölteni.Próbálok barátságokat kötni, mert körülnéztem és nem találtam barátokat magam körül....már rég óta igazából.....és ez óriási hiányérzetet okoz.....de rájöttem, hogy ezen is csak én változtathatok és talán nem is olyan nehéz, csak azt hittem.....még azt is képtelen voltam elhinni magamról, hogy erre képes vagyok, hogy valaki barátként elfogadjon olyannak , amilyen vagyok és szeressen kicsit.Mert minden a szereteten alapul....már ami jó és fontos az életben....sok zagyvaságot hordok itt össze???Ne haragudj meg érte, kérlek!
Bevallom őszintén, hogy napközben olyan gondolatok fogalmazódnak meg a fejemben, olyan dolgokra eszmélek rá, amiket akkor rögtön legszívesebben leírnék, de amire este későn a lányom elalvása után a géphez keveredek, már nagyon fáradt és álmos vagyok és nem tudom úgy megfogalmazni a gondolataimat.
Most sincs ez másként, ezért el is köszönök, de nagyon örültem, hogy írál és ha van kedved, megírhatnád a Te történetedet, mert nagyon kíváncsi vagyok rá és hátha erőt meríthetek.
Szép estét!
Üdvözlettel:Móni
Kedves Moncsi, ne szabatkozz,
Kedves Moncsi,
ne szabatkozz, örülök, hogy szakítottál időt a válaszra, hiszen kisgyerek mellett az nem egyszerű :-)))
Ha nem haragszol meg, itt inkább nem osztanám meg a történetemet, mert egyrészt már sikerült úgy feldolgoznom, hogy olyan MICIMACKÓI "Gondolj, gondolj " technikával tudnám felidézni, másrészt ugyanarról a tépelődésről írnék Neked, amit most Nálad tapasztalok...
Persze, alkalom adtán, ha személyesen is találkozunk, semmi akadálya, de most talán vmi használható uticsomagot adnék Neked...
Szeress, és szeretni fognak!
Keress és találsz!
Bízz és nem fogsz csalódni:-))) Egyelőre ezek jutottak eszembe:-)
Ölellek: Éva