NINCS TOVÁBB!?!
Árva gyerekként nőttem fel. Férjhez mentem 20 évesen. Szültem 2 gyereket, egy fiút és egy kislányt. 19 évi házasság után elváltam, mert a férjem italozása és durvasága, verekedése,a család zavargálása, télen a gyerekekkel együtt a házból való kizárása stb. végleg "betette az ajtót". Ott maradtam a birósági itélet szerint az egyik szobában a 14 éves fiammal és a 8 éves lányommal, míg a volt férjemnek odaítélték a másik szobát. Rá egy évre leszázalékoltak és abból a kis nyugdijból kellett eltartani, kiiskoláztatni a gyerekeket, mert gyerektartást sem kaptam. A volt férjem ilyen körülmények között is folytatta a zavargálást, ezért kénytelen voltam eladni a házat és a két gyerekkel a falu végén vettünk egy kis parasztházat. Keservesen, sokat éhezve, fázva, szegényen, de becsületesen neveltem fel a gyermekeimet, mind a kettőnek technikusit adtam a kezébe: a fiam-gépésztechnikus, a lányom- ügyintézőtechnikus. Pár évig éltek
csak velem azután, mikor már csinálni kellett volna valamit a házon, olyan címszó alatt, hogy ők a saját életüket akarják élni, mind a kettő ott hagyott egyedül, nyomorékon, betegen. Lelkileg nagyon fáj és soha nem fogom tudni feldolgozni, hogy mivel érdemeltem ezt ki, amikor az egész életemet értük áldoztam fel! Nem írnak azóta egy levelet sem, egy telefonüzenetet sem, a látogatásukról meg már ne is beszéljek. Nagyon padlón vagyok és már napjában többször is azt kérdezgetem magamtól, hogy mi értelme az életemnek, egyáltalán miért élek????
Köszönöm, hogy leírhattam a fájdalmamat, ami egyre mélyebben vésődik belém!!!
Tisztelettel: juhaszelvira
- juhaszelvira's blog
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
6 hozzászólás
Kedves Elvira, Annyi ertelmes
Kedves Elvira,
Annyi ertelmes ember valaszolgat itt a levelekre, hogy en mar semmi ujjal nem tudok elojonni, csak egyetertek.Csak egy kis sztorim van szamodra:
Egyszer megkerdeztek egy koteltancost, hogy csinalja, hogy nem esik le, es nem fel-e.Erre a koteltancos azt mondta, a sikernek az a titka, hogy mindig a celon tartod a szemed, ugyanis ahova nezel, oda fordul a tested is automatikusan.Tehat a celrol sosem szabad levenni a tekintetunket.
Az en eletemben az is pozitiv valtozast hozott, hogy nem nezek tv-t, foleg nem szappanoperakat, siros, hisztizos, dramakat.Sok vigjatekot nezz, vidam dolgokat olvass, lelkileg felemelo, es ne panaszkodos emberekkel talalkozz, a jot emlitsd tobbszor, ne a rosszat.Plusz probalj egy nalad szerencsetlenebb emberen segiteni, ez mindig bevalik.A szeretet szeretetet szul.
Ne aggodj, gyermekeid vissza fognak jonni.En az anyukammal sosem voltam joba gyerekkoromban.Majd evekre eljottem otthonrol, alig voltunk kapcsolatban.Egy ideje meg nem tudom mi tortent, de a kapcsolatunkban olyan valtozas allt be, hogy kifejezetten szeretem felhivni anyukamat, es mar nem is veszekszunk, hanem kepesek vagyunk egyutt derulni.Ne aggodj, minden rendben lesz, kuldenek neked nehany videot, ezeket kerlek nezd meg.Este gyujtok erted egy gyertat is, es mondok erted egy imat.Szeretettel,
Judit. A videok:
http://www.youtube.com/watch?v=-4kgSymJXpo
http://www.youtube.com/watch?v=lflrAUpCzEE
http://www.youtube.com/watch?v=f3AgbjqPCks
http://www.youtube.com/watch?v=T795ZtxaYmw
http://www.youtube.com/watch?v=UzE_oOK1tho
Ugy gondolom, hogy anyukam tudna neked segiteni.Kerj tole tanacsot, ha gondolod.Anya 21 eves volt, mikor megszult.Nagyon rossz hazassaga volt az apammal, veres, szegenyseg, amit akarsz.
Elvaltak, utana is sokaig nagyon nehez elete volt.Majd a kettonk kapcsolata is teljesen 0 volt.Ma mar anya jol el, es a kapcsolatunk is nagyon jo.Talan lelket tud beled onteni, es neked konnyebb valakitol tanacsot kerni, igy hogy oszinten kiontheted lelked egy idegennek.Szolok neki, hogy lehet, irsz majd.
Az emailje:furedi.ildiko@freemail.hu.
Maradok szeretettel, Judit
Nehéz...
Szia!
Én arra gondolok, hogy milyen sokan, főleg a gyereküket egyedül felnevelő nők kerülnek ilyen nehéz helyzetbe ebben az életszakaszban. Jó, hogy leírtad. Azt kérdezed, mi értelme az életednek, egyáltalán miért élsz? Azt gondolom, hogy életed egyik feladatát tisztességgel elvégezted. Felnevelted,megvédted, szeretted a gyerekeidet.Mindent odaadtál amit magadból adhattál, és most úgy érzed, nem maradt semmid. Feláldoztad magad, hogy nekik jobb legyen. Nekik jobb lett, tehát sikerült véghez vinni, amit szerettél volna. Sikerült. Erre gondolj! A következő feladat az, hogy ne másokért, hanem önmagadért élj. Sokat harcoltál a gyerekeidért, miért gondolod, hogy a magad boldogságát nem tudnád megteremteni? Te talán nem érdemled meg a boldogságot? Dehogynem! Hát ne félj,ne félj elindulni ezen az úton. Apró lépésekkel, kicsi változásokkal eleinte, de lépkedj bátran. Hogy még nem tudod mi az értelme, mi lesz az úton? Kiderül. Megtalálod, ha elindulsz. Nem egyik napról a másikra, de megtalálod. Én például biztos vagyok benne, hogy sok anyának segített az, hogy leírtad az érzéseidet. Nem mindenki tudja leírni. Akik olvassák, érzik, hogy nincsenek egyedül.Vagy akik átélték már, utólag emlékeznek, hogy milyen érzés volt. Igaza van Levnek: az első unoka után visszafordulnak a kirepült gyerekek, immár felnőttként. Lehet, hogy most még egyszerűen élni szeretnének gondok nélkül, önmaguknak. Sokan visszatérnek. Kívánom, hogy egy önmagában is boldogságot teremtő, bátran önmagáért élő anya fogadja őket. ( Amin lehet hogy meglepődnek:), de élj, örülj, keresd a szépet, keresd ami boldoggá tesz, mert megérdemled. Igen: legtöbbször egyedül indulunk el az úton. De aztán rajtunk múlik, mi tesz boldoggá. Bízom benne, hogy érzéseid átmenetiek- mégha fájdalmasak is. De hát a gyerekeidet sem egy nap vagy egy év alatt nevelted fel:), adj időt magadnak.
Szerettel: Emma
nyugodj meg
Szia!
A problémád meglehetősen komplex.
1. A gyerekek:
Neked is és nekik is az az egészséges, ha a viszonyotok helyreáll. Ők szerintem nem Rád neheztelnek, inkább az apjukra, és egyáltalán a nehéz éveket szeretnék elfelejteni. Ehhez nem kell Téged is elfelejteniük, sőt, nem is szabad. Erre még nem jöttek rá, de rá fognak.
Tapasztalatom szerint, amikor az első unoka megszületik, akkor nagy változások állnak be, valamiért a fiatalok visszatalálnak a szülőhöz, azaz Hozzád. De lehet hogy ez már előbb meg fog történni. Én ebben bízom.
Keresd a kapcsolatot velük, nem erőltetve, Semmi szemrehányás, számonkérés, mert lehet most már csak azért nem keresnek, mert szégyenlik, hogy eddig nem tették, és azt hiszik, haragszol.
Csak érdeklődj hogy jól vannak-e, és tudasd velük, hogy hiányoznak.
2. A ház:
Ne az legyen az egyetlen lehetőség, hogy a gyerekeid segítségét kéred.
Próbáld meg megérteni az ő szempontjaikat is. Ők valószínűleg ugyanúgy megközdenek a napi betevőért, mint Te, csak máshol. Manapság a fiataloknak nem sok szabad kapaciátsa marad. Örülnek ha állásuk van és van hol lakniuk. Pláne hogy nekik a nulláról kellett indulni, mert az apjuk gondolom nem segíti őket, Te meg nem tudod.
Javaslom, hogy a ház felújításához kérj alapanyagokat, segítséget és munkaerőt a szívesség.net szívességek részénél. Sokaknak van otthon fölös holmijuk, és biztosan sokan szívesen segítenének magában a munkában is.
3. Magány
Ne búslakodj magadban. Beszélgess emberekkel (akár itt), olvasgass olyan könyveket, amelyek jobb kedvre derítenek, és próbálj a régi barátokkal, rokonokkal többet találkozni, néha kimozdulni.
Ne bánkódj a múlton, mert szerintem amit ki lehetett belőle hozni, azt megtetted. Még olyan áron is, hogy az egészséged ráment. Bátor lépés volt, hogy elváltál, és az is, hogy különköltözél, ha ezeket nem léped meg, neked is, a gyerekeidnek is mégenehezebb lett volna. Az pedig kifejezett siker, hogy a gyerekeidnek segítettél elérni, hogy olyan szakmájuk legyen, amiben szívesen dolgoznak, és képesek legyenek azzal önálló életet kezdeni. Kirepültek, ez nem baj, ez pontosan azt jelenti, hogy ők is olyan bátrak, amilyen Te vagy. Nem akarnak mástól függeni. Most már csak azt kell kivárni, hogy a kapcsolatotok átrendeződve újraéledjen, egészséges gyerek szülő (aztán nagyszülő) viszonnyá.
Köszönet!
Köszönöm a hozzászólásodat! Jól esett és egy kicsit lelket is öntött belém.
Talán valóban az kell és ebben nagyon igazat adok Neked, hogy találkozzak
emberekkel, beszélgessek velük, kikapcsolódjak. Remélem a jövő és az idő
megoldja ezt a gondomat is.
Üdvözlettel:
juhaszelvira
Segítség!
A magányt és a gyerekeim eltávolodását csak-csak kibírnám lelkileg, igaz, hogy nagyon fáj, de mivel rokkant nyugíjas vagyok és a ház körül már nem birok szinte semmit sem csinálni ezért volna szükségem sürgős segítségre aki szivességből összevágná nekem a fát, behordaná a levágott gallyakat, megcsinálná a drótkeritést, mert a gyerekeimre nem számíthatok sajnos!
Szomorú, hogy ezt kell írnom, de ebből a kicsi nyugdijból szinte az egész a számlákra megyen el, s nem tudom megfizetni a munkadíjat!!!!
Kérem,könyorgöm, aki tud segítsen, nagy szükségem volna rá!!!!!
Köszönöm!!
juhaszelvira
email cimem: juhaszelvira@gmail.com
Lakcímem: 4096 Újtikos /Hajdu-ihar megye/
Rákóczi út 18.
szívességkérés
Kedves Elvira!
Ezt a kérésedet érdemes feltenni a szívességeknél, hogy hamarabb lássák az emberek, és hamar találj segítséget. Itt tudod feltenni:
http://www.szivesseg.net/minimal
Ott jelezd azt is, hogy melyik megyében laksz, hol kell a segítség.
Biztosan van olyan ember, aki a közeledben lakik és szívesen segít ebben.
Meg tudom érteni, hogy nem könnyű ezeket a munkákat betegen ellátni.
Épp tegnap cűgöltem haza 2 mázsa szálfát, amit kaptam. Nem volt egyszerű még az autóba bepakolni sem. A felvágása pedig még várat magára.
A vállam egy balesetben tropára ment, a karom pedig alagút szindrómás. Látni kellett volna, ahogy szenvedtem a fákkal. Se emelni, se megfogni nem tudtam rendesen, egy kézzel bénáztam... Biztosan mókás látvány volt :)
A baltáról már ne is beszéljek... megemelni se tudom.